SREK

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Májusi elvonulás a Solymári Gyülekezettel

Talán hat éve már, hogy a Solymári Református Gyülekezethez tartozom. Nagyon szeretek ide járni, mert rengeteg lehetőségünk adódik arra, hogy

megismerjek másokat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én

megismerjek másokat, akik teljesen másképp gondolkodnak, mint én

megismerjem magam, aki sokszor másképp gondolkodik, mint mások, sokszor pedig ugyanúgy.

A gyülekezet tagjaival való kapcsolat elmélyítésére, egymás megismerésére és egy adott témában való nagyobb elmélyülésre szolgálnak a minden évben megrendezett hétvégi elvonulások. Ezeknek az alkalmaknak mindig más a forgatókönyve, de mindig úgy tökéletes, ahogy van, mert igazán lelkes és jó emberek veszik kezükbe a szervezést és lebonyolítást.

Az idei tavaszi hétvégét Kápolnásnyéken töltöttük.

Szombaton 10 órakor kezdődött a program,

a szállással szemközt lévő szabad füves területen játékos bemelegítéssel. A hétvége témája a BIZALOM volt, így csupa olyan feladat volt, amely az egymás iránti bizalom erősítését volt hivatott elősegíteni. Ping-pong labdákat kerestünk egymással összekötözve a bozótban, lufit vittünk párosával, úgy, hogy nem volt szabad kézzel érintenünk, bekötött szemű társunkat irányítottuk akadálypályán. Dr. Csányi Vilmos, viselkedéskutató szerint, az ember az egyetlen élőlény, aki felnőtt korában is szeret és rendszeresen játszik. Ezt Kápolnásnyéken mi is megtapasztalhattuk. Két csapatra osztottak minket, a fődíj egy doboz csoki volt. Én nagyon küzdöttem érte. Mikor már a sokadik fordulót vesztette el csapatunk – az amúgy persze sokkal erősebb csapatunk– tényleg el voltam keseredve. Sajnos végül veszítettünk, de az ellenfél csapata először minket kínált meg a csoki golyókkal, amiből még a játékmestereknek is jutott.

Délben nagyon finom ebédet kaptunk a szállásunkon. Ebéd után beszélgettünk, pihentünk, majd délután folytatódtak a játékos ismerkedés. Ezek a feladatok már inkább pszichológiai játékok voltak. Sokaknak nehéz volt az a helyzet, amikor egy lapra fel kellett írnia mindenkinek 3-3 fontos szót és utána párokban, majd egyre nagyobb csoportokban meg kellett egyezni, hogy melyik három szó maradjon, míg végül az összes résztvevőnek három szava maradt: ISTEN, CSALÁD, SZERETET.

Vacsora után az „Ida” című lengyel filmet néztük meg. A film után a lelkészünk a mű eseményeinek történelmi hátteréről beszélt, és egy hosszú és tartalmas beszélgetés kerekedett abból, hogy ki, mit élt meg a film megtekintése közben és után.

A vasárnapi program is 8:30-kor közös énekléssel kezdődött. Gyülekezetünk egyik tagja hozott egy történetet, amelynek kapcsán a bizalomról beszélgettünk. Számomra ez volt a legfelemelőbb része a hétvégének. Nagyon sok olyan mondat elhangzott, amely mélyen megérintett. Kettőt ki is emelnék. Az egyik a hitbéli megtérésre vonatkozott, hogy attól, hogy az ember egyszer régen, vagy nem olyan régen megtért, és Isten tanítása szerint szeretne élni, és meg is tapasztalta az isteni közelséget, segítséget, attól még nem marad ez egész életünkben így. Minden nap egy újabb felrázó, és magához láncoló élményre vágyunk, nagyon nehezen tudjuk rábízni magunkat a Teremtőre és az ő gondviselésére. Mindig újabb és újabb „bizonyítékok” után kutatunk. Nekem jó volt ezt hallanom, hogy nem csak én küzdök ezzel. A másik mondat, ami ott cseng a fülemben, hogy egyik testvérünk arról számolt be, hogy sokszor kérte az Urat, hogy mutassa meg magát neki, jelenjen meg valóságosan, mígnem eljött egy nap, amikor nagyon megijedt a saját imájától és arra kérte, hogy inkább mégse találkozzanak személyesen, mert nem biztos, hogy ezt el bírná viselni.

Az ebéd után lesétáltunk a Velencei tóhoz és közben tovább folytattuk a délelőtti beszélgetést. Nagyon tartalmas volt még a séta is aznap. Délután a bibliodrámán vettünk részt Jónás könyve alapján – hogyan kerül Jónás a cethal gyomrába. Mindenki kiválaszthatta, milyen szerepet vállal. Természetesen szereplő volt Isten és Jónás, a természeti elemek (villám, szél, eső, hullám,…), a matrózok és jómagam, a cethal. Szerettem cethal lenni. Kívülálló voltam, kívülről néztem az emberek nagyon hangos, eszelős és egy állat számára értelmezhetetlen tusakodását. Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy mit kellene tenniük. Fensőbbséges érzésem volt a buta emberekkel szemben, akik nem érzik, hogy mit vár el tőlük a Teremtő és ezért össze-vissza kapkodnak az életben. A bibliodráma után mindenki elmondhatta, hogy mit tapasztalt, érzett a saját szerepében.

Nagyon nehéz volt hazamenni. Ennek a hétvégének minden félórája felért számomra egy teljes heti elmélkedéssel, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha van lehetősége, jöjjön velünk és próbálja ki maga is!

Vadler Zita

Módosítás dátuma: 2017. június 11. vasárnap, 20:16  

Istentiszteletek

Vasárnap 10:00-kor
Közben gyermekistentisztelet

Cím:Solymár
József Attila u.52
E-mail:info@srek.hu


Támogatás

Önfenntartók vagyunk,
támogatását előre is köszönjük!

Bankszámlaszámunk (Unicredit Bank):
Solymári Református Egyházközség
10918001-00000072-80350001


1% Felajánlás

Solymári Kölcsey Ferenc Alapítvány
Adószám:18681512-1-13

Bankszámlaszám(OTP):
11742537-20000026